Öltöztető szerszámok
a DIT-től profilozáshoz, élezéshez
és a hagyományos csiszolókorongok kondicionálása

A köszörűszerszámok célzottan állítják helyre a csiszolókorong működőképességét, vagy egy meghatározott csiszolási feladathoz igazítják azt. Ennek során anyagot távolítanak el a korong felületéről, így eltávolítják a kopott vagy eltömődött részeket, felszínre hozzák a csiszolószemcséket, és kialakítják a szükséges kontúrt.

A DIT-nél ehhez gyémántbeültetésű szerszámokat alkalmaznak , különböző vágóélekkel és beültetési koncepciókkal . A kivitel attól függ, hogy melyik csiszolókorongot dolgozzák fel, és milyen geometriát, felületi szerkezetet és folyamatstabilitást kívánnak elérni.

A simítószerszámokat elsősorban álló és forgó rendszerekre lehet felosztani. Az álló kivitelek közé tartoznak például az egyszemes, többszemes és sokszemű élezők, a profil- és Diaform-élezők, valamint az élezőlemezek. A forgó élezőszerszámok ezzel szemben egy, az élezési folyamat során meghajtott gyémánt élezőgörgővel működnek.

Ezen csoportokon belül a köszörűszerszámok továbbá a gyémánt típusától, a vágópontok számától és elrendezésétől, a hatékonysági szélességtől, a geometriától és a kötőanyagtól függően is eltérnek egymástól. Ezért különböző szerszámelveket gyártunk, hogy mind a pontszerű profilozási feladatokat, mind a felületi és automatizált köszörülési folyamatokat lefedjük.

A csiszolószerszám kiválasztása a csiszolókorong műszaki adataiból indul ki. Döntő fontosságúak a csiszolóanyag, a kötőanyag típusa, a szemcseméret, a tárcsa mérete és a profil alakja. Ehhez jönnek még a megkövetelt méret- és alakpontosság, az alkalmazott csiszolási eljárás, a rendelkezésre álló élezőberendezés, valamint a kívánt élezési paraméterek.

Egy egyrészecskés élező például rugalmasan kialakított kontúrokhoz lehet alkalmas, míg a többrészecskés vagy sokrészecskés rendszerek nagyobb hatófelületek és nagy terhelhetőségű élezési ciklusok esetén nyújtanak előnyöket. A DIT-tervezés során ezért a szerszámot, a befogót, a gyémántbevonatot és a gépi feltételeket együttesen veszik figyelembe, ahelyett, hogy a köszörűszerszámot kizárólag a kialakítása alapján választanák ki.

Álló élezőszerszám esetén a szerszám a megmunkálás során nem végez saját forgómozgást. A relatív mozgást a forgó csiszolókorong, illetve adott esetben a géptengelyek pályamozgása idézi elő. A kivitel függvényében az érintkezés egyetlen gyémántvágóéllel, több csiszolószemmel vagy egy sík hatófelülettel történhet.

A forgó köszörűszerszámok ezzel szemben önmeghajtásúak, és meghatározott fordulatszámmal, illetve sebességarányban érintkeznek a csiszolókoronggal. Különösen alkalmasak automatizált folyamatokhoz, ahol rövid köszörűzési idők és nagy darabszámok jellemzőek. Hogy melyik kivitel a megfelelőbb, az tehát a profiltól, a géptől, a tétel méretétől, a ciklusidőtől és a szükséges folyamatismételhetőségtől függ.

A köszörülés az a főbb megmunkálási folyamat, amellyel a csiszolókorong működőképes állapotát létrehozzák vagy helyreállítják. Ennek során mind a geometriája, mind a vágási tulajdonságai megváltoztathatók.

A profilozás során elsősorban a csiszolókorong geometriai alakját alakítják ki vagy korrigálják, például egy sugár, szög vagy komplex profil kialakításával. Az élezés nél viszont a mikroszkopikus vágóképesség áll az előtérben: a kötőanyag-részeket lecsiszolják, a csiszolószemcséket szabadon teszik, és a forgácstér újra megnyílik. A gyakorlatban mindkét művelet összekapcsolható egy egyengetési cikluson belül.

Az előtolás határozza meg , hogy a simítószerszám milyen mélyen hatol be a csiszolókorongba. A túl kicsi előtolás miatt a kopott részeket nem lehet teljesen eltávolítani; a túl nagy előtolás viszont növeli a szerszám terhelését és az anyageltávolítást.

Az előtolás és az abból adódó átfedés befolyásolja a kialakult felületi topográfiát. A nagyobb átfedés általában finomabb köszörülési szerkezetet eredményez, míg a kisebb átfedés nyitottabb, élesebb vágóéllel rendelkező tárcsafelületet hozhat létre. A megfelelő kombináció többek között a szemcsemérettől, a kötéstől, a köszörűszerszámtól, a csiszolási feladattól és a kívánt munkadarab-felülettől függ. A DIT ezért az alkalmazásnak megfelelően hangolja össze ezeket a paramétereket a szerszám- és csiszolótárcsa-specifikációval.

A köszörűkorong élezésének szükségességét gyakran az jelzi , hogy a köszörűkorong már nem tartja meg megbízhatóan eredeti vágóhatását vagy alakját. Jellemző jelek a növekvő csiszolási erők, a fokozódó hőfejlődés, a méret- vagy profileltérések, a megváltozott munkadarab-érdesség, az eltömődött pórusok vagy a láthatóan kisimult korongfelület.

A reprodukálható sorozatgyártási folyamatokban a köszörűkorong-köszörülés időpontját nem szabad csak a minőségi hiba megjelenése után meghatározni. Célszerű egy meghatározott élezési ciklust alkalmazni, amely a folyamatadatoktól, a csiszolókorong kopásától, az alkatrész minőségétől és a termelési mennyiségtől függ. Így az élezés integrálható a folyamatirányításba, még mielőtt a méret, a felület vagy a csiszolási teljesítmény határértékeit túllépnék.